Már 2012 van, reméljük mindenki a megfelelő hangulatban búcsúzott az óévtől. Néha újévkor szoktunk köszöntőt írni nektek, amiben elmondjuk óévi tapasztalatainkat és idei várakozásainkat.

Szomorú dolog bevallani, hogy az oldal szinte teljesen lehalt, nem jutott annyi időnk a blogra, amennyit szerettünk volna és nem tudtuk még a tizedét, huszadát se megcsinálni annak, amit tavaly akartunk. Azonban – főleg a Facebook kampányunk miatt – megindult a Facebook oldalunk, bár nem tűnhet soknak, de már 600 rajongó fölött járunk. Nem gondoltam, hogy valaha ezt elérjük, még akkor is, ha szívem legmélyebb pontjain azt kívántam, hogy mindenki „nyomjon egy lájkot”, akinek fontos az anime Magyarországon

Ugyanis a tavalyi év tapasztalata az, hogy egyre kevesebben vagyunk, de legalábbis egyre kevésbé tűnik jó üzleti lehetőségeknek animét, mangát eladni, ennek a közösségnek egyáltalán bármilyen szolgáltatást nyújtani. Az idén mindenki kedvenc helye, a Moonlight Meido bezárt, borzalmas anyagi herce-hurcák után és azóta is csak reménykedve várunk, hogy titokban nyíl egy új, hasonló kvalitású hely. Az egész évben ráadásul rájárt a rúd képregény iparra, lényegében az AnimeLand boltjának bezárásával pedig mondhatjuk, hogy egy korszak zárult le a magyar anime piac történetében, ahol csak rajtunk múlik, lesz e jövőre még egyáltalán ennek keletje.

Azonban örvendezzünk nagyrészt egyéni sikereinken is: a Facebookon kisebbfajta közösség jött már össze, több száz bejegyzést nyomtunk a falunkra, és lassú léptekkel haladva, de egyre több embert érünk el.

Nálunk a blognál van egy szellemiség, ami átöleli itt a cikkírást és ez tesz minket talán érdekessé. Fiatalok vagyunk, és ezért sose érezzük a kényszerítést, hogy a hobbinkat izzadtságszagúan csináljuk – de mindig igyekszünk profi cikkeket kiadni a kezünkből. Azonban havonta-kéthavonta kapunk a szerkesztőségbe megkereséseket és ilyen volt például az a yaoi kerekasztal beszélgetés megkeresés a MondoConosoktól. Nagyon érdekesen álltam hozzá, hiszen nem volt konkrét témakiírás, semmi, úgyhogy én, aki nem ért a yaoihoz, és amennyi yaoit láttam azt félreraktam, mondván még nem vagyok elég érett ehhez. A yaoi problémát próbáltuk “kikutatni”, megoldani – jó-e az, hogy Magyarországon yaoi-mangát adunk ki, yaoi összefoglaló cikkeket írunk, és egy olyan korosztálynak adjuk el – hiszen oroszlánrésze az animeközösségnek fiatal és ezt nehezen lehet szerintem megcáfolni – aki “elvileg” még nem érett rá. Kaptunk hideget, meleget ezen a beszélgetésen de, mi tartjuk az álláspontunkat és igyekszünk olyanokat bemutatni a blogon, ami inkább nem yaoi, de kifejezetten azt gondoljuk, hogy olvasóink többségének érdemes lehet okulni belőle. Ez a mi szellemiségünk – egyfajta nevelési célzat egy csapat fiataltól, aki gondol egy csomó dolgot a világról.

Boldog új évet kívánok ennek a szellemiségnek a jegyében!

A mi szilveszteri fogadalmunk: legalább egy mangát veszünk idén magyarul! Ti is fogadjátok meg!

Halpern Bence, főszerkesztő és a teljes AnimeBlog.hu szerkesztősége

Szomorú évet zárunk: bezár a mangások egyik utolsó Kánaánja, az AnimeLand bolt. Honlapukon tettek közzé egy beszámolót, miszerint „több oka van” a bezárásnak, viszont „aki egy kicsit is tájékozódik a világban, az sejtheti az okokat”.

Mik voltak az okok?

Nagyon egyszerűnek tűnik a magyarázat igazából a bezárásra, hiszen fiskális szempontból érthető, hogy a 2008 óta begyűrűző válság, illetve a mostanság ható „eurozóna” válsága kihat a háztartásaink költségvetésére. Ilyenkor a kiadások csökkentését a hobbinál és a szórakozásnál kezdi meg mindenki, de ez véleményem szerint nem lehet a jelenség egyedüli oka.

A magyar animepiac kis mérete miatt nehezen indult már a 90-es években is Magyarországon, amikor a Dragon Ball és a Sailor Moon ment a kereskedelmi tévécsatornákon, és mondhatni, hogy a válság előtti években, a Mangafan első kiadványának megjelenésétől számíthatjuk azt az időszakot, amikor megjelent újra a kereslet a mangák iránt.

Ami a problémát okozza az először is egy generációs hézag, hiszen hamarosan azok lesznek a szülők szerepében, akik a Dragon Ball botrány idején voltak fiatalok és az ő gyerekeik hozzák majd meg véleményem szerint a II. nagy hullámot az animében, mert ők már elképzelhető, hogy egy olyan nevelést kapnak otthonról, ami befogadóbbá teszi őket a távol-keleti kultúra értékei iránt. Másrészt jelentkezik az, hogy az új generációk, már szinte internetes bennszülöttek, fiatal korukban valószínűleg kiválóan kezelik az internetes letöltéseket, illetve az internetes tartalmak nagy része már angolul van, tehát egy jó kora nyelvérzékkel, vagy affinitással indulnak az angol nyelv felé.

Azonban ez sem minden termékben mutatna csökkenést, de valószínűleg odajutunk, hogy eladhatatlan már a manga és a DVD, az utóbbi már csak azért is, hiszen már nyugatról egy erős nyomás jön az új generációs (Blu-ray) hordozókra. Ne felejtsük el azt is, hogy bár szűk réteg tudja igénybe venni, már Magyarországon is elérhetőek a lekérhető tartalmak (pl. IPTV, iTunes Store, Zune, PlayStation Network, XBOX Live), amik már legális alternatíváját adják az animés boltoknak, amelyek nem tudnak versenybe szállni velük az alacsony kereslet és az esetleges vámdíjak miatt.

Viszont, ha valóban egy generációs hézagról beszélünk, és jön egy II. hullám, akkor éveken belül megindulhat például a figurák és a szobrok iránt a kereslet (hiszen ezek nem letölthetőek!), illetve egyéb merchandising után is. Nincs már valamire való anime rajongó katana, narutós fejpánt vagy kulcstartó nélkül, ráadásul utóbbiak nem is igényelnek nagy befektetést, tökéletes baráti karácsonyi ajándékok.

Hova tovább?

Az AnimeLand azonban három évig küzdött és most sem hagyja abba teljesen, amit én egy többé-kevésbé szerencsés üzleti döntésnek tartok. Nyílván senki se zár be úgy egy üzletet, hogy készleten van egy csomó termék még, el kell adni és erre kiváló lehetőség az animeconokon részvétel, ahol annyit kell elérniük, hogy a pultdíjat legalább ledolgozzák, de ez rendszerint sikerülni szokott, hiszen a conokon akarva-akaratlanul rájön mindenkire a vásárlási kényszer.

Sajnos azonban azt nem tudom elképzelni, hogy az AnimeLand talpra áll. Abban hiszek egy kicsit, hogy a hír hallatára megindul mindenkiben a közösségi érzés és lehetősége szerint dupla annyit vásárol – a Meidoban is talán ez lett volna, de ott nagyon hirtelen volt a döntés, nem derülhetett ez ki. Gondolom ezt azért is, mert az első MangaFan kiadvány, szinte minden valamirevaló animerajongónak megvan, hiszen a 90-es évek bukása után mindenki azt szerette volna, hogy éledezzen ez a piac, legyen, még ha nem is feltétlen van szükségünk rá.

Így a végén nincs mit tenni, igyekezni kell sajnos legalább nullszaldósan lezárni az üzletet, hiszen legalább egy pár évig nem biztos, hogy újra fog éledni az animepiac. Ráadásul a lekérhető tartalmak megjelenése miatt szerintem igazi bolt már nem is lesz, ami ezzel foglalkozik Magyarországon, de webshopok garmadájával fogunk hamarosan találkozni.

Vagy lehet, hogy csak ki kell nyitni a szemünket jobban.

Boomkin

Az Aniplex ott van a szeren ha a hosszú címekről van szó (Ore no Imouto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai), de persze az sem elhanyagolható tény, hogy az elmúlt időkben a stúdió keze alól kikerült animék minősége (legalább is animáció terén) A+-os volt. Vajon a ToraDora! rendezőjét fölkarolva mire lesznek képesek?

A 2008-as ToraDora! óta nem lehetett túl sokat hallani róla, de az nem kérdéses, hogy Nagai Tatsuyuki és csapata megmutatta az iparnak, hogy ideje felkötni a gatyát. Az anime minden idők egyik legkimagaslóbb adaptációja volt, amit egyrészt a jó forrásnak, másrészt pedig a fantasztikus, folyamatos levezetésnek, és az animáció elbűvölő stílusának köszönhet. Mi pedig Mari Okadának (script), Tatsuyukinak (rendező) és Masayoshi Tanakának (karakterdizájn) tartozunk köszönettel azért, hogy ezt megvalósították.

Miután nyilvánosságra került az, hogy ugyan ez a csapat került a tavaszi szezon eredeti húzócímének, az AnoHana élére (immáron az a Sony Aniplexje és az A1 Pictures égisze alatt) az elvárások szinte az eget verdesték. De talán az „eredeti” az, ami a legtöbb nézőt vonzotta, hisz ezalatt valami olyasmit értünk, ami friss és új a piacon, vagy legalábbis megpróbál az lenni. Akkor nézzük is meg, hogy mire számíthatunk.

A történet egy kisvárosban játszódik és 6 gyermekkori barát köré fonódik. Ez az idilli baráti kör felbomlik, miután egyikük, Honma „Menma” Meiko meghal. Yadomi „Jin-tan” Jinta az egykori „banda” vezérét óriási trauma éri, teljesen összeomlott az események után (mint később kiderül, ebbe más is belejátszik), elzárkózott a világ elől, lóg az iskolából és folyamatos stressz gyötri. A változás szele viszont nem csak őt éri el: Anjou „Anaru” Narukóbol egy vinnyogó szajha, Matsuyuki „Yukiatsu” Atsumuból egy öntelt barom, Tsurumi „Tsuruko” Chirikóbol pedig egy csöndes, kemény nő lett. Akit a legkevesebb változás érte, az a perverz és világutazó Tetsudo „Poppo” Hisakawa aki máig csodálattal néz fel Jin-tanra. Az, akinek a személyisége fölött az idő szemet hunyt, Menma. Közte és Jin-tan között nagyon erős volt a kötelék, és még régebben ígéretet tettek egymásnak: csak egyikük sem emlékszik, hogy mit. Ezért is jelent meg Jin-tan házában, és kéri, hogy hozza ismét össze a bandát és valósítsák meg. Ezek után szépen lassan kiderül, hogy legbelül még mindenki az a kisgyerek, aki még akkoriban volt…

Nagy valószínűséggel – sőt, így három epizód után biztos – a történet e kívánság köré fog bonyolódni. Bár az első három rész olyan érzést kelt, mintha az anime erősen a romantika felé hajlana, Tatsuyuki viszont úgy fogalmazott: „a romantika egy kellék, a dráma fokozója, nem pedig a történet fő bonyodalma”. A csapat számára a romantika egyáltalán nem ismeretlen műfaj, a karakterekkel pedig fantasztikusan bánnak, tehát a hozzáértéssel nincs gond, van bennük potenciál.

Az anime elbűvölő kinézetét Masayoshi Tanakának köszönhetjük, aki most teljesen szabad kezet kapott – és valljuk be, ez roppant jó döntés volt. A ToraDora! és a High School of the Dead is az ő keze alól került ki – bár az AnoHana inkább az előbbire hajaz – de eddig teljesen sosem tudta elengedni magát. Kiengedni ezt a fenevadat roppant jó ötlet volt, a karakterei egyediek, sokat mondóak kifejezéseik pedig élettel teliek.

Végezetül kaparjuk össze, hogy mit kaptunk az AnoHanatól első benyomásként: egy mind történetben, mind hangban, mind animációban kimagasló produkciót. Az elmúlt időkben nem bővelkedtünk elképesztő, felejthetetlen animékben – még a hamarosan boncasztalra kerülő GOSICK is óriási csalódás eddig – az AnoHana viszont óriási potenciállal bír és eredeti anime révén még van mit felmutatni a tarsolyából, a karakterek pedig hihetőek, fantasztikusak. Most nincs Pro/Kontra, majd a végére hagyom.

Stúdió: Aniplex, A1 Pictures
Rendező: Nagai Tatsuyuki

Epizódok száma: ~11

Szinkron:

• Kayano Ai (Honma „Menma” Meiko)

• Irino Miyu (Yadomi „Jin-tan” Jinta)

• Sakurai Takahiro (Matsuyuki „Yukiatsu” Atsumu)

• Hayami Saori (Tsurumi „Tsuruko” Chiriko)

• Kondou Takayuki (Tetsudo „Poppo” Hisakawa)

So-Ra-No-Wo-To
Az első Anime-no-Chika project, aminek az a célja hogy eredeti animéket hozzanak világra, olyanokat, amelyek nem Visaul Novelen, Light Novelen vagy Mangán alapszik. A történet egy lányról szól, Sorami Kanata-ról. Ő egy elveszett kislány, és kiskorában találkozott egy nővel, aki egy trombitát adott neki.

Tévhitben Kanata azt hiszi ha belép a katonaságba, akkor megtanulja használni a trombitát, és hazatérhet – gondolom. Az első ami nekem rögtön feltűnt az Animével kapcsolatban hogy a karakterdizájn nagyon hajaz a K-onra. Egyéb bakik, vagy érthetetlen dolgok közé tartoznak a japán nevek. Az anime Európában játszódik, Spanyolországban – s később talán máshol is – Olaszos zenével. Akkor miért vanak japán nevek -egy kivételével? Ja, jó, van még egy Japán-Francia név keverés is. Amúgy ezektől eltekintve szerintem egy jó animének nézünk elébe, képes kibaszott jól kinézni, és kíváncsian várom hogy mire fog menni az Anime-no-Chika project. Remélem a történet még épülni fog, ez így eléggé harmat.
Megnézem: 100% Blogolom: Nem valószínű.

Dance in the Vampire Bund

Kicsit rideg, kissé savanykás, ám a valahogy még is erős.

Valahogy így tudnám jellemezni a SHAFT legújabb művének első részét. A Vámpírok királynője Japánba érkezik, hogy kiépítse a vámpírok új birodalmát, átküzdve magukat az embereken és más vámpírokon. Ez a csonkított történet eléggé bután és sablonosan hangzik, ám a mangát ért jó kritikák, és a Bakemonogatari után úgy érzem, a SHAFTtartogat még meglepetést – plána ha Akiyuki Shimbo (Bakemonogatari) rendezi. Igazából, ami a résszel kapcsolatban legjobban szembetűnik,hogy az elején egy lassú, kissé unalmas – de azért érdekes – Talk Show-al kezdődik, amiből egy enyhén összecsapott, ám hangulatos fight scene lesz. Annak a sztárnak a hangja, aki később gyíkká változik menjen a pokolba, pocsékot alkotott.

Megnézem: 90% Blogolom: Lehet

Durarara!!

Meglepetés volt. Jóra számítottam, ám sokkal jobb lett. Misztikus, jól fest, érdekesnek tűnik, és rettenetesen hangulatos. A történet -eddig- arról szól, hogy Ryuugamine
Mikado meglátogatja egyik barátját a Tokyoi Ikebukuroban, Kida Masaomit. Mikado elég kényelmetlenül érzi magát, hisz eddig sose járt a szülővárosán kívül. Sokat hallott már Ikebukuroról, többek között egy városi legendáról, a fejetlen motorosról, a „Dullahan”-ról. A gengszterek a városban rettegnek tőle, hisz rögtön elintézi őket. Lehet hogy a városban nem is a rendőrök miatt fogyatkoztak meg a rossz fiúk…?

Megnézem:100% Blogolom: Lehet

Ookamikakushi
Valahogy ismét sikerült elérni azt, amit a 11eyesnek sikerült. Az egész rész valahogy furán hatott, egyszerűen nem jött be. Folytatni viszont fogom, hisz minden kezdet nehéz, ész a rész végére egészen sikerült megbarátkoznom az egésszel. A történet arról szól, hogy Hiroshi Kuzumi elköltözik szülővárosából, Jogamachiba. Egy lány Tsumahuma Isuzu rögtön magáénak tekinti – és itt jön a legzavaróbb rész – ám az osztály is úgymond… őt akarja magáévá tenni. A városban található egy folyó, ami elválasztja az óvárost az új várostól. Kuzumi ezt érdekesnek találja, ám a két terület közti rossz viszony miatt ezt Isuzu nem engedi, valamiféle veszély leselkedik ott.

Megnézem: 50% Blogolom: Nem

Baka to Test to Shoukanjuu

Hát istenem, mit is mondjak? Nagyon bejött! Tiszta poén volt az egész, aranyos, érdekes, leköt és nagyon jó a hangulata. Azt kell hogy mondjam, hogy nekem eddig ez tetszett a legjobban az idei szezonból. Jó ilyeneket látni akkor, amikor az anime ipar nincs épp a legjobb helyzetben. Úgy szól a történet, hogy minden diák megírja a felvételi vizsgát, és az érdemjegye alapján kapja meg, melyik osztályba jár, és ezzel együtt milyen erős lesz a megidézett kis mumusa (Az idióta, a dolgozatok és a megidézett lények). Főszereplőnk, Akihisa Yoshii is ebbe az osztályba jár, hisz pocsék dolgozatot írt. Az osztályok nem csak a tanulókban különböznek (kitűnőek,jók,átlagosak,elégségesek, rosszak)hanem a jobb jegy, jobb tanteremmel is jár. Az A osztály tökéletes, laptopokkal fölszerelt termet kap, míg az F egy szétesőben lévő, korhadozó termet kapnak. Yoshii és barátai azon vannak, hogy kiharcolják a jobb termet, és hogy Mizuki is megkapja azt, amit érdemel… Egy idő után föltűnt nekem, hogy kicsit hasonlítani fog a Seitokaira, ám ez sokkal jobb, szebb, és lesz egy jó története is.

Megnézem: 100% Blogolom: Igen

Még hátra van:

Katanagatari

Technorati Tags: anime, 2009, 20010, tél, So-Ra-No-Wo-To, olasz, Anime-no-Chika

Powered by ScribeFire.

Elérkeztünk ahhoz a naphoz amit szerintem mindenki nagyon várt. Itt a karácsony, és ezennel mindenkinek boldog akarok kívánni, és mindenkit áldjon meg az isten bőséges ajándékozással és karácsonyi vacsorával!

Merry Christmas!

(original author: saxyun)

Az elmúlt napokban, vagy inkább hetekben eléggé ellustultam. Lehet az oka az, hogy mostanában sokkal többet játszom, meg hogy fölhalmozódtak az iskolai programok, feladatok, de inkább az, hogy nem tudom miről írjak, vagy hogyan írjam. Magyarán elég hamar kifogytak az ötleteim, Toaru-ról egymagába meg egy kicsit unalmas írni, nem vonz, a Seitokairól nem nem akarok írni. Nincs meg a löket, ami a blogolásra késztetett, eléggé hamar elszállt. Amint lesz valami idea, rögtön kattanok a Writerre, és legépelem, addig pedig távolról figyelek.

Az előző, tálaló rész után egy sokkal érdekesebb és akciódúsabb epizód jön. Kuroko  és Mikoto nagyon awesome volt, és végre láttam mekkorát is durran éles helyzetben Mikoto.

A Judgement tagjai egyre több, egy Gravition által elkövetett bűnténybe ütköznek, és még mindig nem tudják hogy ki lehet az. A bűntények száma és ereje egyre nő, és semmi nyom nincs arról, hogy még is miről lehet megállapítani azt hogy ez egy bomba. A csapat az Antiskillel fog együttműködni, hogy védelmüket növelhessék.

Eközben az előző részben bemutatott, vézna, gyenge, teljesen elesett fiút megverik ismét azok a srácok, akik elkapták mikor Mikoto arra járt. A gyereknek tele van a hócipője már mind a két bandával.

Másnap Kuroko teljesen fáradtan indul el az iskolába (?) Mikoto kíséretében. Egész éjszaka a Gravitiont keresték, sikertelenül. Mikoto azt ajánlja neki hogy dőljön le egy picit és pihenjen, erre Kuroko teljesen elragadtatja magát.

Kicsivel később a figyelem Saten-ra és Kazari-ra terelődök. Saten elhatározza hogy aznap délután jó lenne kiruccanni shoppingolni, ám Kazari közli vele hogy nincs ideje rá. Eközben a három kismalac ismét kirabolja a vézna farkast, akinek már töke kivan az egésszel, és elhatározza hogy megmutatja a Judgementnek (persze hogy nem a zaklatóknak) hogy milyen fából… akarom mondani, fémből verték őt.

Kuroko és Kazari még mindig a Gravitiont keresik, ám még mindig se híre, se hamva. Annyit tudnak róla hogy Level 4-es, vagy nagyobb szintű, semmi több. Felmerült hogy az adatlapja frissítése óta nagyon gyorsan fejlődött, ám ilen gyorsan nem lehet.

Iskola után Saten-san és Mikoto összefutnak, majd a parkban leülnek iszogatni. Beszélgetnek, s az első ami fölmerül, az rögtön Kuroko és Kazari. Egész napjukat a munkával töltik, és egyszerűen nem tudnak elszakadni tőle. Saten elmeséli hogy mit tervezett, és hogy Kazari visszautasította. Ő, mint tudjuk, nem rendelkezik semmiféle erővel, így számára minden olyan távolinak tűnik, haszontalannak érzi magát látva,hogy Kuroko és Kazari mennyit dolgoznak, és hogy Mikoto milyen ószom. Kicsit megsajnáltam őt, be kell hogy valljam. Belegondol, hogy még is milyen lenne ha neki is lenne ereje, és hogy milyen a Level Upper (tudjátok, az a városi legenda). Ekkor Mikotoban felmerül a dolog, hogy mehetnének négyen shoppingolni majd.

Este Mikoto közli a hírt Kurokoval, és Arai Satomi olyan aranyos hangon szólaltatta meg őt, hogy én ott helyben becsináltam. Ám mikor megtudja hogy nem csak ők ketten mennek, visszautasította, mondván hogy tovább akar keresgélni. Eközben a véznafarkasunk text pornót néz, és közben egy új világot alkot. Amúgy meg egy óriási robbanást készít elő, és úgy szagolom hogy valahol ott lesz a Level Upper is. Már nagyon érdekel.

(Ez az éjszakai város nagyon jól fest.)

Másnap reggel a bevásárló központ előtt meglátja a lányokat és Kazarit, akin ott van a Judgement jelzés, így rögtön az első áldozatok közé tartozhat. A lányok bemennek az üzletbe, és Saten rögtön kiszúrja a számára legfontosabb helyszint: a fehér nemüket. Rögtön talált egy piros bugyit Kazarinak, hogy azt nézegessék ha Saten felhúzza a szoknyáját.

Mikoto azon gondolkozik, hogy vehetne egy új pizsamát. Kazari és Saten elkísérik őt, és ő rögtön kiszúr egy igen…. gyerekes darabot. Mielőtt kimondhatta volna, hogy neki mennyire tetszik, Saten rögtön elkezdte cikizni a darabot, meg hogy milyen cink már.

Ő viszont elhatározza, hogy ő bizony bebizonyítja nekik hogy ez nem gyerekes, sőt.  (Na, most megyek, csinálok magamnak teát, egy pillanat és folytatom az írást. ) Mikor a lányok elmennek fürdőruhát vásárolni, és nem figyelnek Biribiri fölkapja a pizsamát és elrohan fölvenni. Ekkor megjelenik Touma, a kislánnyal együtt, akinek nemrég mentette meg a táskáját Mikoto. Touma elkísérte, mert ruhát akart venni a kislány. Aranyos hangja van ennek is, mit ne mondjak. Máshol idegesítőre sikerül. Touma (szóismétlés a javából) kritizálja Mikotot, aki aztán – szokásához híven – kihívja őt harcolni.

Kiérve a boltból Mikoto kifújja magát, és meglát egy Gekkotanra hasonlító békát. Eközben Kuroko és Mii-chan próbálkoznak a rejtély megoldásában, több-kevesebb sikerrel. A hírek szerint 9 Judgement tag sérült már meg, ebből – és a rögtön jövő riasztásból – azt szűrték le, hogy a kiszemelt áldozatok mind – vagy legtöbb esetben – a Judgement tagjai. Kuroko rögvest fölhívja Kazarit, hogy Gravitiont észleltek a Seventh Mist áruház ruha boltjában. Kaz közli hogy már ott van, és rögtön elkezdi az evakuálást, ezzel letette a mobilt. Mikoto és Kazari rögtön megkezdik az evakuálást, Saten-t meg elküldik egy biztonságosabb helyre. Eközben Kuroko is a helyszín felé tart.

Az evakuálás már majdnem teljesen befejeződött, mikor hirtelen megérkezik Touma, hogy hiányzik a kislány. Kazari fölhívja Kurokot hogy az evakuálás kész, már csak neki kell elhagynia a terepet. Kuroko azonnal távozásra szólítja el, ugyan is ő az elsődleges célpont. Ekkor toppan be a kislány, egy békával a kezében, s közben Touma és Misaka is megérkezik.

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Kazari rájöjjön, hogy ez a Gravityon csapdája- kis híján a kezében robbant föl. Misaka megpróbálja megállítani a pokolbékát a Railgunnal, ám az érmét kiejti a kezéből. Ekkor jön Touma – nem tudom minek kellett ezt úgy búrkolgatni, egyértelmű – és megmentette a napot.

A robbanás után a Gravityon elégedetten lécel le a helyszínről, látván gonosz tervének gyümölcsét. Kis keresgélés után Misaka megtalálja a gyereket a sikátorban, és elkezdi “vallatni”. Látván a gyerek intelligenciáját, nem meglepő, hogy egy egyszerű kérdéssel sikerül kiverni belőle a szót. Ezután megfog egy kanalat, amit robbantott volna, ám egy lövéssel leteríti Misaka.

Ez a beállás szerintem epic, megörökítettem.

Szegény gyerek teljesen kiakad, és már a sírás szélén a halálra küld mindenkit, akit lát. Misaka lekever neki egy pofont, majd megérkezik Kuroko is. Elmeséli, hogy mit tett, és hogy Misaka mekkora erőfeszítéssel érte el az 5. szintet, és hogy ha még mindig 1. szintű lenne, akkor is kiállna ellene.

Kuroko ezután bemegy az áruházba is, hogy fölmérje a terepet. Nem sokkal később Kazarival is összefut, aki tökéletesen van, s nem látván a történteket, azt mondja, Misaka mentette meg őket. Kuroko gyanakszik, hisz akármennyire is óriási Misaki ereje, az szinte lehetetlen, hogy ezt ő csinálta volna. Persze, ha onee-sama már csinál valami ilyesmit, azt illik meghálálni.

–ENDING UTÁN–

Misaka-nak bűntudata van, hogy mindenki őt tekinti hősnek, miközben közben ez Tomuat illeti meg. Megkérdi Mikoto Toumat, hogy még is, miért nem mondja el mindenkinek az igazat? Erre annyit válaszol, hogy amíg mindenki jól van, addig semmi baj sincs. Misaka erre annyira kiakad, hogy rögtön kiveri a szart is a közelében lévő üdítős automatából. Ne viselkedjen már ilyen faszagyerekként, ráadásul ne mindig csak előtte.

Éééés… vége. Basszus, már két hete készen volt az egésznek a 3/4-e, de még csak most tudtam a befejezésére időt szakítani/ kedvet szerezni, elnézést.

Több infó: http://kamelot.extra.hu/readarticle.php?article_id=8

26,000 korong eladva az első héten

Igazából már nem is mai hír, meg már Readordie-n is volt, csak ANN-en megláttam, aztán mivel egyik nagy kedvencem a szám kötelességemnek érzem, hogy írjak róla pár sort.

26,000 CD-t adott el a fripSide az “only my railgun” CD-ből, amely a To Aru Kagaku no Railgun openingjét tartalmazza (+ egy bónusz számot). Ezzel rögtön 3# helyezést értek el az Oriconon, és a fripSide top 10 száma közé verekedte föl magát.

Amúgy a fripSide-ot Satoshi Yaginuma alapította 2002-ben, s idén lépett be új vokalistájuk, Yoshino Nanjou (CANAAN- Oosawa Maria) akinek – szvsz – gyönyörű a hangja.

Tavaly a fripSide 25# helyezést ért el, a Koihime†Musō openingjével, a “flower bravery”.

Forrás: ANN